sebtolvaj

Sebtolvaj rájön, hogy ő nem következetes. Olykor. Egy autószalon nagyon cabriojában ül, nagykabátban immár ( megelőlegezve az ősznek ezt, melynek zsebében még ott vannak a tavalyi sóhajok). Ott ül és néz. Kezében notesz van. Persze őt nem látják. Úgy ül. Azt gondolja, hogy nem hisz a mennyországban, olyan értelemben semmiképpen, hogy onnan valaki "lenézne", teszem azt,(anyai ági) nagyanyja tekintetét még soha nem érezte a homlokán, és végül is talán ez lenne a bizonyíték. Azt, hogy pokol se nagyon van,de ezt se a menny hiányából vezeti le, hanem éppenséggel apai ágon már van egy két olyan aki felnézhetne, de nem teszi. Hát, így nehéz. Oda  a bipolaritás (is). És a nyereséggel meg mi lesz? Ez is felvetődik, ha már az ellentétek ilyen jól egymásba indázódtak, vagy épp a hiányuk, de mindegy is. Megkérdeznek majd, hogy az meg az (amit írtam) mint jelent, és mit akar mondani. Semmi dolgom ezzel, nem azért írom le, hogy tudjam. Nota bene: nem emlészem. Egy jó párra - ez is kettő mindjárt, a pár. Esténként...nem. Pitymalatkor a tévét bámulom, nézem háromdén modellezve, hogy a kontinensek, hogyan vándoroltak eddig és hogyan fognak ezután. Jajj szegény kis Budapest, te is jó messze mentél, nem tudhattad, hogy a viszonyítási pont, ezúttal én vagyok. Sebtolvaj rájön, hogy nem következetes, E/3 -ban kezdi el a mondatot és E/1-ben fejezi be. Vegyük észre: belekeveredik.