sebtolvaj

A kártevő nem tudja, hogy ő kártevő. Ösztönösen sorvaszt, enyészt, rág. Ezért az ember nem is tud rá haragudni igazából, mindössze megszabadítja tőle a világát (ha tudja a szabadítást és tudja a mint jelent a világa), de nem haragszik, pusztán élet és halál közül az előzőt választja. (feltételezem az élet definíciója mindenkiben default kódolva van) És van az a dekadens nézet, hogy bántani azokat akik az őserőre törnek, nos, hogy az bűn volna. Pedig nem az, csak megoldatlan feladat. Én aki vagyok, egyszer majd nem leszek (hónaljam csinos kis rákot nevel), az idő nem azóta van, amióta én vagyok, s nem addig tart amikor én már nem leszek, néha azt gondolom, ez a temérdek idő átölel, ilyenkor van hogy félek, mert mindez időt belekell tennem a jelenbe, és ez gyakran elviselhetetlen.