Kétségbeejtő, hogy létezik az az állapot, hogy az ember már semmit sem tud (sic). Úgy értem mindezt, és úgy is értelmezem, hogy a végére ér. A valaminek. Aztán csak fél, millió évekig, hogy fázik vagy remeg, egyremegy. Én vagyok az, akivel történik és én vagyok az is aki végignézi. Rossz társaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése