sebtolvaj

Már senki se nagyon emlékszik arra, hogyan is volt pontosan. Még az isten is csak járni tanult, de elsőbben arra gondolt, mi lenne ha megteremtene engem, ezért vett egy helyi értékén szép lelket, hozzátapasztott egy satnya testet, és egy semmilyen, de inkább abszolúte értékén rút arcot. Aztán hátra dőlt, mert azt hitte, hogy kész van, s hogy ez akkor most kellőképpen groteszk, vagy vicces vagy mi. Nos ez a post azért született, hogy közöljem alkotómmal, tréfáján ezideg még senki sem röhögött egy igazit soha, sőt baljós jel, hogy az egyetlen aki ezen valaha is elmosolyodni volt képes, az is én vagyok. Ezt én mondom aki én vagyok, és én aki egyszer majd nem leszek, de úgy lenne jó, oda is menni - a nemlevésbe, hogy közben beszélne hozzám,és elmesélné valaki, hogyan és mi volt. Elaludni, erre volna jó. Csakis erre. A volt-ra.