Ma álmodtam is, egy (kuvasz) kutya széttépett előttem egy rókát. A tegnapi napom fényében, tudom, hogy miért e képek kerestek meg engem az éjjel. Mindenki csak dolgát tette, még ha nem is tudott róla. Nem avatkozhattam közbe, ravasz álom volt, melyhez nincs közöm, mint ahogy sok máshoz sem, ami paradox módon mégis csak az enyém, vagy magaménak érzek. Figyelj, ennek semmi értelme, érthető ez úgyis, ha egy mondat után nem magamra mutatok. Érteni lehet, mondom, érteni lehet, csak én nem értem, de attól még lehet igazi is.
Tegnap a fürdőben azt mondtam magamnak, a szappannal a kezemben, ahogy a habok utat engedtek a víztükörnek, hogy: dögölj meg. Olyan szépen tudtam azt is mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése