2005. június 6., hétfő

Az ingerszegény, az olyan, azonfelül, hogy a legszegényebb, hogy bármi apróság is történjék vele, az azt követő kiüresedéses fázist egyre elmélyültebben éli meg. Ha engem kérdezel, akkor azt mondom erre nincsen jelenleg semmi módszer, se gyógyszer, s azt is leszarom, ha tényleg úgy van hogy a fejem egy vegyiüzem és ott most a biokémia részleg sztárjkot tart. Így nem lehet élni egy életet, kettőt meg pláne nem. Mondhatod, hogy rólam nevezték el a Vegetát. Te mindent mondhatsz, persze senkinek se könnyű, ezt kell ilyenkor mondani, ez a kollektív önáltatás kulcsszava. Ez a reggel is olyan mint az összes többi, nem mozdít ki, nem mozdítom, akarom mondani nem mozdíthaok én semmit se ki látszólagos nyugalmából. Olyan értelemben vagyok hatásvadász, hogy a hatást keresem. Ami nincs. Tenyeremre tettem a lelkem,...és nem csodálkoztam, hogy hányi volna kedvem tőle, legalább az okádás legyen akkor közös, az már valami, az már kollektív, az már program az eggyé rendeződés irányába. Pokolian utálom ma magam, elvétem az arányokat, tudom magamról, de én így, ...így hasonulok.
Ha ma sem mosom meg a hajam, akkor hamarosan meghívnak a Muppet Showba.
Azt meg ugye mondanom se kell - ez a fazonírozásról jutott eszembe - hogy nincs minden kérdésre válasz. Nálatok. Azaz nem kerülök semmibe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése