Az én első szerelmemet Rózsának hívták, seszínű hajú, réveteg tekintetű lány, akinek nem jelentek meg kis gödrök az arcán, ha elmosolyodott, középsúlyos feneke és ahogy a kulcsontja a nyakába futott az pedig a Gerecse éke volt. Ez a Rózsa nem sokat tudott meg rólam, erről volt gondom bőven, ha minden igaz azt sem tudja a mai napig, hogy a világon vagyok. Sarjadzó nemiségem ugyanis azzal is beérte akkortájt, hogy naponta elmegyek háromszor a postaládájuk előtt, ami előtt egyáltalán semmi dolgom nem volt soha, tehát célirányos pubertáskori postaládavizitről van szó. Határozottan emlékszem, hogy lázba tudott hozni a maga módján, kissé kopottas alföldi papucsa, ahogy hanyagul klaffogott benne, mert hát Rózsa, mi tagadás az akkoriban csöveseknek nevezett szubkultúra regionális alfanősténye volt, s mint ilyen teljességgel elérhetetlen. Nem élt ő a periférián, mint ahogy akkortájt mondták, legjavuk, magukból kivetkőzött középkáderek csemetéje volt, s az időtájt nem nagyon lehetett mit kitalálni, hogy az ember megtudja magát különböztetni az 1200-es lada műbőr kárpitjától, identításliag. Az anyja kistermetű asszony volt, akir két dolog miatt is visszataszítónak találtam, az egyik az volt hogy állandóan lerózsizta a lányát, a másik ilyen tulajdonságáról nem tehet, de a feje olyan gyönygytyúkszerű volt és olyan idegesen is kapkodta olykor jobbra balra. Az apját sose láttam, de komoly embernek képzeltem el, aki naphosszig csak a világ folyásán gondolkodik. Ez a Rózsa nevű lány, nekem egyszer aztán csak az egyik éjjel álmomban megjelent. Régi ismerősként üdvözöltük egymást, úgy ahogy két nagy utazó. Többnyire ő mesélt és én hallgattam (ez igazán álomszerű), csupa jelentéktelen dolgot mondott számomra, meg azt hogy családja van, gyerekei, férje és kutyája is. Nem tudtam örülni az ő, nélkülem való boldogságának, de azt hiszem szerettem volna, ha tudok. Én ott, az álmomban elmondtam neki, hogy naponta megnéztem a postaládáját, és akkor nekem hangyák futottak végig a gerincemen. Ezen jót kacagott és azt mondta, bolond vagyok. Én pedig bólogattam az álmomban, hogy igen. És az ember tényleg bolond, mert minden álom után felébred, illetve minden álmot félbeszakít, és valamit hisz arról, hogy ez álom valamiért kereste meg őt, pedig csak a pszichéje játszik teljesen céltalanul. És, persze, hogy bolond az ember, pláne ha pont úgy hívják ahogy engem, mert bíz én azt hittem, hogy az álmomban azért nevezett bolondnak, mert hogy volt ez a postaládás dolog velem, azaz hogy velünk, vagy nem is tudom, hogy kivel volt ez igazán. És az hogy bolond, az nem egyebet jelenetett az álomban, minthogy gyáva, mert én egyszer hallottam igazából is a szájából ezt a szót és bizton merem állítani, hogy ezt kimondani úgy, ahogy ő, azt csak nagyon kevesen tudták, a Zalka téri jegenyefák is elhullatták meghunyászkodva a leveleiket. Ilyen lány volt ez a Rózsa, ilyen kicsit karcos is meg harcos is, és persze mindezek elegyét pároltam én magamban az ő bájává. A fejemben itt van egy szó, és időről időre hallom, nem tudja elvásni 20 év sem. Van hogy egy pillanat alatt ostoba leszek, mert gyávának lenni is rossz, aztán magamra erőltetek valami pszeudótruvájt és akkor ideig óráig elmegy. Mert gyávának lenni nem jó, és akkor inkább az ember már mindent megpróbál tenni, még ha tudja is magáról, hogy mindez csak látszat, mert neki a postaládákkal van dolga mindig, még akkor is ha azok a postaládák már rég nincsenek is meg, illetve megvannak, nagyon is megvannak, csak is azok vannak már meg, semmi más, csak átlényegültek, arcformájuk van, ívelődnek. Nagy nekibátorodván aztán mondd valamit, valamit amin hónapokig kell gondolkodnia, hogy kimerje mondani. Aztán csak motyog, és megy az olyan helyekre, ahol semmi dolga nincsen, keresnivalója, valója se nagyon. Minden voltat egybegyúr, aztán hol szörnyszülöttnek látja ezt az eszenciát, hol tündevilágnak. Szóval engem Rózsa, hiába bátorított az álmomban, mert azóta sem lett jobb semmi, csak a postaládák másmilyenek, ahogy nézem, az ugyanolyan, meg hogy épp úgy minden elérhetetlen ami mögöttük van.
Mihez kezdek majd a levelekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése