sebtolvaj

Olyat hogy dögölj meg, olyat nem ér mondani ebben a blogban, na jó ezt én is tudom, de mégis, van amikor az embernek nincs elég "dögölj mege" magára már. A legtöbb mondatom úgy kezdődik mostanság , hogy - de jó lenne..., és kábé eddig is tart. Ingerem van arra, hogy valamit szóljak, de nincs mit mondanom, a fejemben forgatok valamit, de csak a gyomrom forog tőle. Nem lehet ilyet tudom. Nem tehetek meg ezt meg azt, nem vagyok tehetős. A ma délelőtt, ill abból is csak néhány perc, na az olyan kizárólagosan volt jó, olyan gyarmatosítható idő (amit szinte csak én veszek észre), még akkor is ha szinte csak zármentén. Nem tudom eldönteni, hogy ezt tényleg nem lehet elmondani, vagy csak én vagyok az a nyomorult aki nem tudom. Mindegy, rivotrilt a mellsőzsebbe, a kard kihalt. Nincs aki ezt vissza hozza, nincs is mit visszahozni. Megyek egyedül az utcán lefelé.