2005. április 12., kedd

...és ők elküldtek|a pszichiáterhez, aki azt mondta: "Miért esett ekkora depresszióba,...és csinálta ezeket a dolgokat?"
Mire én: "Akartam azt a lányt, de ő engem nem."
Mire ő:"Rendben, megnézzük mit tehetünk."
Mire én: "Itt nincs mit nézni, én akartam őt, ő meg nem."
Mire ő: "Mitől érzi magát ennyire letörtnek?"
Mire én:"Mert akarom azt a lányt."
Mire ő: "Emögött kell lennie valaminek."
Mire én: "Nincs semmi."
Mire ő: "Fel kell írnom Önnek néhány gyógyszert."
Mire én: "Nekem nem kell gyógyszer. Nekem a lány kell."
Mire ő: "Ebben a témában együtt kell működnünk."
Ezért lekaptam a falról a tűzoltókészüléket,...és pofánvágtam vele.
Mire észbekaptam, a doktorok már...csatlakoztatták az elektródákat a fejemhez...
Miért jársz pszichiáterhez ? Félsz egyedül aludni ?
Halálfélelem.
Ismerős. Nekem is van. Sőt, még a kutyámnak is. A teremtett lényeknél ez eléggé gyakori.

---------------------------------------------------------

- Neked van barátnőd?!
- Nagyon szeretem.
- Tényleg?
- Igen, ő a legszebb, varázslatos, szexi, csodás...
- De sokat veszekedtek...
- Túltesszük magunkat rajta.
- De komoly konfliktusaitok vannak.
- Ő nagyon bonyolult személyiség. De az embernek muszáj őt szeretnie. Annyira édes.
- Édes, de elérhetetlen.
- Egy szóval sem mondtam, hogy elérhetetlen.
- De mondtad.
- Bonyolult. Azt mondtam, bonyolult.
- Most bonyolult. Nemsokára elérhetetlen lesz.
- Támogat a céljaimban.
- Neked vannak céljaid?
- Regényt akarok írni.
- Regényt az ember végzetéről az üres univerzumban.
- Nincs Isten, nincs remény, csak az emberi szenvedés és magány.
- Maradj a vicceknél, pénzt hoz a konyhára.

(- Woody Allen - Anything Else - )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése