Már részlegesen hajléktalan is vagy, a fejed ( ha ugyan a fejed a tied és nem démonaidé ) éppenséggel van hova lehajtanod, de a többi részeid már nem nyughatnak. Bolond vagy, erre utal minden előzményed, újabban már utózmányaid is. Piszmogsz, szöszmötölsz, némely részleten hosszasan elidőz figyelmed ( amennyiben a figyelmed valóban a tiéd ). Lemaradsz, nyájtalanul vagy már nyájas. Jut eszembe, te rettegsz a sárga tányéroktól, most hogy eszedbe jutott, és nem tudsz tel tüdővel végig menni azon a városon. Már megint nem tudsz, már megint leülsz, már megint verebek ülnek eléd, már megint kirabolnak azok a szárnyas kis ördögök, a zsemlédre fáj a csőrük. Képzettárskeresők. nem akarod így látni és éppen így látod, amit ezek ott jelentenek a kövön, úgy kellene járnod ahogy azok a szerzetesek, akik seprik maguk előtt, jártukban az utat. Ahaova te beteszed a lábad, aminek megszokott rendjébe te beavatkozol, az tönkre megy menthetetlen. A létezéseddeé ártasz, akaratod ellenére, de a vége mégis csak az; kártevő vagy. Bocsánat minden második szavad, de konok vagy, fejedben dolgaid megkövesültek, se előre se hátra, se jobbra se balra, se ki se be, bár ez utóbbi már nem is nagyon érdekel. Vagy csak ne lennél hús, ne lennél ennyire materiális, ne lenne így a füled, a farkad, a szemed a szád. Picasso segíts.
És ne lennél lélek sem (ilyen korcsan az) csak valaminek a hiányaamiről nem azt sem tudni, hogy hiány, s így a külsőre semmi hatást nem gyakorol. Tahát nem igazi. Rángások, feszülések, görcsök, izmok, ez vagy most, ezek a napjaid, eladnád valakinek. Rossz kufár vagy, nincs merszed, hisz tudnád, te sem vennéd meg. MIndent félig csinálsz. A fájdalmaid felek, a szorongásaid felek, a vágyaid felek, a rossz szavaid felek, a fél elmeid is azok, és még valami, ait nem szabad kimondani egyáltalán. A lakat a szádon az ami nem fél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése