sebtolvaj

"Tépj rá a lányokra, kikkel a biginszóra
 bedobtad a rongyláb figurát.
 Nézd meg jól csak őket, régi szabad nőket,
 de vigyázz el ne szomorodj,
 csak vigyáz közben el ne szomorodj.

 Hívd el őket újra, blúzuk alá nyúlva
 kutasd ki, hogy múlik az idő.
 Játszd meg azt a kártyát, hogy már mind belátják
 boldogtalanok, hogy boldogtalanok.

 Legyél te végső szalmaszál,
 életük másból sem áll,
 csak visszasírásból,
 mind régiből guberál.
 Legyél te rohadt szalmaszál,
 ha már ez mind guberál,
 emlékszemétdombon
 légy te megtalált szalmaszál.

 Hidd el érdemes lesz, újra megjelenned,
 bedobni a rongyláb figurát.
 Ők hívnak újra, tépj a régi húsra,
 de vigyázz, el ne szomorodj,Ű
 csak vigyázz, közben el ne szomorodj.

 Tépj a régi nőkre, útjuk nincs előre,
 hát utaztasd meg mind visszafelé.
 Játsz a biginszóra, végső fordulóra,
 de el ne szomorodj, csak közben el ne szomorodj.

 Lehetsz te még visszaút, 
 bukkanj fel régen megúnt
 rég megúnt életükben
 most te bukkanj elő.

 Dobd be a rongyláb figurát,
 vidd őket múltjukba át,
 te emlékszemétdombról
 kiguberált szalmaszál.

 Tépj rá a lányokra, kikkel a biginszóra
 bedobtad a rongyláb figurát.
 Játszd meg azt a kártyát,
 hogy már mind belátják: boldogtalanok,
 de vigyázz közben el ne szomorodj,
 hogy boldogtalanok, mert boldogtalanok"