2005. április 14., csütörtök

Vannak napok amikor minden nehezebb, de egy valami segít neked. (Nem a richtofit sportkrém, mert az nem.) Mégpedig az, hogy hazudsz magadnak, csupa előnyös dolgokat, csupa jelentéktelen és ártalmatlan füllentéseket, olyanokat valahogy, hogy veled nincs semmi baj, hogy okos és szép és szórakoztató vagy, no meg méltó, de az fokozottan bizonyos figyelmekre és  ami van az tényleg csak átmeneti, hogy a figyelmek azok biankófigyelmek, és majd lesznek másik sokkal jobb figyelmek, így kell ezt hazudni. Hihetően. Erre törekedve. Nem letörve. Hallo Spaceboy - most aztán megnézheted magad. Nem vagy szabad, nem is szabad. Vége lehetne már az el sem kezdettnek, jó lenne végnek is és jó lenne ez kezdetnek. Szeretném ha vége lenne. Ennek a valaminek, ami nagy menekvéseimben rámtekeredett. Hogy kimelegednék abban, hogy mennyire hidegen hagy amiről azt hiszem, hogy szép és jó, de letudok mondani róla, és hogy nincs közöm, és nem csak hogy tudomásul veszem, de igazából elfogadom, úgy ahogy a nagykönyvben is meg van írva, hogy el kell az ilyeneket, mert el kell. De aztán ott marad végül az, hogy hány lemondott álmot, képzelgést, rontást,  vagy mit bír el egy élet. Mindegy, a jó barátok nyáron is kerítenek havat.
-----------------------------------------------------------
Hallo Spaceboy,
you're sleepy now
Your silhouette is so stationary
You're released but your custody calls
And I want to be free
Don't you want to be free
Do you like girls or boys
It's confusing these days
But Moondust will cover you
Cover you

This chaos is killing me

So bye bye love
Yeah bye bye love
Bye bye love
Yeah bye bye love
This chaos is killing me

And the chaos is calling me
Yeah bye bye love

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése