sebtolvaj

Gondolatban filmet nézek, s azt mondom, na most figyelj - most jön az amiről mindig is beszéltem, és lelkendeznék, hogy akkor azt más is érezte már, és elhinnénk - ha csak néhány percre is - hogy nem vagyunk végtelenül egyedül. Persze tudnánk, hogy ez az egész csak egy nagy hazudás, de tudnánk azt is, hogy ez a mi hazudásunk, tehát tulajdonunk van. Mert az ember amit hazudik az is ő maga. Mert amit az ember gondol, az is ő maga. Mert ami az embernek hiányzik, az is ő maga. ÉS torkig lesz magával, ezért kell azt érezni, nem csak ő érez így, és minden mással jobb torkig lenni mint magunkal. De ez nem ilyen egyszerű nem ám, mert van közben az a szó, amit majd 3 éve nem mondtam ki, mert azt nem jó csak úgy kimondani a levegőbe, hogy kimondom és lesz ami lesz, majd valaki bele áll ennek a szónak az útjába, nem, mert ezt a szót úgy nem lehet kimondani. Talán ki lehet, de azt hiszem nem szabad. Cukrot szeretnék most, valami édest. Ültünk az ecetfa tetején, emlékszel kicsikém, igaz se volt.