sebtolvaj

Úgy nevezett döglött blog, kifejezetten az érti akit egyáltalán nem érdekli az aki írja.
Tartozom, tehát adós vagyok. Tartoznak nekem, tehát nem vagyok.
Úgy múlok el ahogy a szombat délutánok szoktak, vagy még jobban.
Mondom, úgy nevezett döglött blog - önmagát írja. Önmagának. Meg kell őrülni.
Örülni nem ér.
Úgy nevezett döglött blog, nem ettől lesz szimeringes a fríblog mindenhatójának (teoretikus nyelvészének valamint nyelvészeti teoretikusának) a szervere.
Valahogy el ne feledjétek, a szimering mindig odaát van.
Meg van a magamhoz való eszem - mondjuk, csak ilyen értelemben véve kevés. A hiány a sok.
A valami és a valaki hiánya. Meg van a magamhoz való hiányom, csak ilyen értelemben véve sok.
Mailrezisztens leszek, ha nagy leszek. Összefogom magammal koszolni a világot.
Aztán nézhetitek. Magatokat.
Keresek egy embert.
Főbb ismertető jegyei: nincsen, semmi, sehova, bármi.
Vicceltem, nem keresem, ő keres, csak nem tud róla.
Vicceltem, nem keres senki senkit. Az amit látsz az van - semmi sincs.
Ez sem igaz - vicceltem, csak belém költözött a szomor.
Rosszhiszemű jogcímnélküli. Igen - igen kemény világ. A részegség pedig buja puhaság,
mint az a pingvines kiszöszösödött pléd, amire már csak én emlékszem vissza.
Hiába, mindent megjegyzek - páratlan vagyok.