2005. április 16., szombat

Miért teszed ezt magaddal (nem teheted), miért nem parancsolsz álljt a nincsnek. Mondhatnak nekem ilye, azok akik voltaképpen nincsenek. Állj fel (de ne elénk). Nézdd mi is talpraálltunk. Ne érezd azt hogy rajtad (nem érezheted). Van kiút hidd el, igaz hogy senki se áll a végén, de ne akarj sokat (nem akarhatsz).
Nem béna vagyok, csak gyenge, nem gyámoltalan, csak sok bennem a kétkedés, nem hitetlen, csak éppen hogy isten meg én egymásnak háttal.
Próbálj meg változtatni(nem tehetsz mást) Nyugodj bele (ne belénk). Ne szigetelődj el, hogy jobban menjen mi most el is megyünk, hogy ne zavarjunk meg. Eredj szemlélj, nyílj meg és imádd csodás nagy lakatjainkat, a kezedben a megoldás, a kulcs az a mienk. Nézd az eget, látod? Na az is a mienk. Te az vagy aki nézed. Ne téveszd el a szerepeket(nem játszhatsz másnak).
Miért nem mozdulsz ki a szobádból? Miért nem mész ki a napra és szomorodsz el, hogy valami hiányzik neked oda, a naphoz, a napba bele. Végy példát, mi is folyon mozgásban vagyunk, azért nem lelsz soha minket. Nem teheted ezt, mi sem tennénk soha semmi ilyet érted. Tégy úgy mint ha mi sem történtünk volna(nem tehetsz egyebet) Akkor szeretünk a legjobban, ha nem vagy. Ne szomorítson a nemlét, te leszel a námbörvan emlék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése