Árvák, fattyak, rókafiak, meg én. Ülünk valami tűz körül, olyan tetszetős halottak vagyunk mi így. Már nem tart ez sokáig, mert nem tarthat. Utálom a vízözönt. Vízözöniszonyom van, meg még sok egyéb, nehezen nevesíthető, de 'gyébként simán bárminek megfeleltethető. Tkp két dolgot nem szabadna, blogot olvasni, meg blogot írni. Ezt a kettőt nem szabad. Úgy vagyok én ide berendezkedve mint aki indul, persze én nem indulok sose, mert én tényleg ne molyan fiú vagyok aki moccanni tudna, de eljátszom én az, nagyon de nagyon simán hogy ez az én választaásaim. Jajj, ezt inkább hagyjuk, a választásaimról leginkább csak úgy mint a halottakról, mert hogy lényegükben véve borzasztóan azok. Hogy ugye akkor miért nem érzem rajtuk a bomlást, ez is kérdés. Nem tom, ilyen a zombi orr, tévedhet bármikor, mindig csak hiteget. Rövidítenék én, ha lehet. Mondjuk évet, vargabetűt, ilyen olyan utazásokat, megérintettségeket, nota bene nekem ez a száz lépés is inkább egy összefüggő takonyszerű vonaglásnak tűnik, de ne szaladjunk előre. De jó esély van rá, hogy a tehetségen végképp győzedelmeskedjen a nyű.
És még ma arra is rájöttem hogy belőlem, mint egyfajta mentális gerinc, az érzelmek teljesen kifelejtődtek. Korcsszorongsérv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése