Fél órája sincs, hogy a plafont bámultam. Nincsen ebben semmi meglepő, hiszen máskor is megy nekem ez a fura, fordított befele nézés. Igen ám, de valahogy most mosolyodtam is hozzá, és még azt is jó volt tudni, hogy én vagyok az egyetlen ember a földkéregségen aki tudja az okot. És még valami, nem gondoltam semmire - megnyugtatásul közlöm. Aztán azt mondta ki a szám, egy tetszőlegesnek, ezt mondtam bele a levegőbe: ezt most kérlek ne vedd el, hagyd most így, nyomd meg a központi nagy stopper gombját, nem kell ennél több, se kevesebb, maradjon így, ne vedd el. Úgy hiszem, már-már könyörögtem...és csak hosszan mosolyodtam hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése