sebtolvaj

Cigányút

"Az RTL Klub a Hégető Honorka Alapítvánnyal közösen pályázatot hirdet azzal a céllal, hogy csapatában és képernyőjén roma származású műsorvezetők is helyet kapjanak - jelentette be közösen Kolosi Péter programigazgató és Kotroczó Róbert hírigazgató. A jelentkezők közül az RTL Klub munkatársaiból álló bizottság döntése alapján 2 fő gyakorlati képzésben vehet részt."

Gondoltak egy merészet - kard ki kard, legyen esélyegyenlőség. És mindez rettentő módon rendben is van, egyetlen zavaró eleme van a mindennek, olyan behemót módon hangsúlyos az hogy roma, hisz a rövid leírásban csak ez van feltűntetve mint kitétel.

"Várjuk minden magát romának valló, érettségivel rendelkező fiatal jelentkezését, aki pályáját a televíziós műsorvezetés területén, az RTL Klub képernyőjén képzeli el. A jelentkezők közül az RTL Klub munkatársaiból álló bizottság döntése alapján 2 fő 2005. szeptember 1-től 2006. augusztus 31-ig gyakorlati képzésben vehet részt társaságunknál. Erre az időszakra a Hégető Honorka Alapítvány havonta bruttó 100 000 Ft ösztöndíjat biztosít, és fedezi egy intenzív angol nyelvtanfolyam költségeit. Célunk, hogy a képzési program végén legalább a két ösztöndíjas egyikének műsorvezetői szerződést kínáljunk és ezzel biztosítsuk rendszeres megjelenését az RTL Klub képernyőjén."

És ilyenkor aki ezt elolvassa, mivel időben él, elkezd az időben gondolkozni, rakosgatja az elmúlt évek történéseit, és ember legyen a talpán aki ki tud igazodni ebben a káoszban. Mert kezdheti onnan az esélyegyenlőséget, hogy a Krasznai klán kicuccolt Strasbourgba, ahol azóta letelepedtek, munkájuk van, kis szépséghibája a dolognak, hogy egyikük ellen emberölés vétsége miatt nyomoz(ott?) a rendőrség. Aztán kisebb ügyecskék, hol rendőrök vertek romákat, hol pedig fordítva, és nem oly régen a Moszkva téri rasszista hegylakó és Józsika esete, melynek nincsen is egyéb tanulsága, mint hogy a 21-es buszon nem mondd azt, hogy 25. És akkor amikor én ezt a felhívást elolvasom az RTL honlapján, hát persze hogy vegyeek az érzelmeim. A társadalom olykor úgy van, hogy a gyengék, az elesettek mellé áll, de a gyengeséget az elesettségnek, csak akkor van PR értéke, ha mutatva van, szemléletesen követni lehet. Szerintem a magyarországi romák ebben verhetetlenek. Számtalan kisebbség létezik az országban, néha nem is csekély a létszámuk. De nehéz elképzelni egy hírbe azt, hogy a 83 éves Gizi néni a Bp-i lenfonó nyugdíjasa tökönrúgta a villanyszámlást. A legtöbb elesett, ugyanis valamiféle szemérem okán saját falai mögött szereti tudni a nyomorát, barátainak, rokonainak, szeretteinek szól, nem a tévébe rohan és nem tüntet. Így aztán az, hogy 40 000 Ft-ból él az nem is hírértékű nagyon, esete egyébként sem elszigetelt jelenség. Az ilyesmi iránt érzett kollektív közöny legalább annyira káros és ízléstelen, mint a roma szúrta romát utáni rasszistázásdi. Nem véletlenül zavarodik össze az ember, úgy lettünk szocializálva, hogy ha azt mondják: roma, arra illik felkapni a fejünk, míg arra kevésbé, hogy ha teljesen vagy félholtra vert feleségekről hallunk, egész életükben láncon tartott kutyákról, gyógyszereiket kifizetni képtelen idősekről.
Van ennek a felhívásnak egy nemes oldala, de az hogy a hátrányos helyzetűeknek prioritásokat adunk az némiképpen beárnyékol minden jóakaratot (lehet némelyek számára az üzenete az, hogy romának - úgy általában lenni jó, pedig nem az), a hangosabban ugató kutya ugyanazt a holdat látja, amit az összes többi is. Ha ez a törekvés egy tendencia kezdete, akkor van értelme, ha a magyar közhangulat aktuális hullámainak meglovaglása, inkább szánalomra méltó.