Elképzelek egy helyzetet, beleélem magam valamibe, valakibe. Egyéb módon úgy sem lehet. Számos eshetőség lenne. Mindenik fikció, értem úgy, hogy élni nem csak bele, hanem mellette, általa, érette, ésatöbbi lehet. És én erről egyáltalán nem tudok beszélni, mint úgy általában semmiről. Napok óta mondhatnékom van, ingerel egy szó, irritál, kuckol, de nem jelent semmit. Én üresítem e meg? Persze én. Pedig olyan pofon egyszerű ez az egész, ami van az nincs. Amit gondolok, azt csak én gondolom. És olyan jó lenne haragudni tudni, de az se megy, és az ellenkezője se megy. Ilyennnek meg olyannak lenni és közben elengedni a halott eszményeket.
Legyőz, pedig nem is akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése