sebtolvaj

Jó ez a nyárból, ez a kis előzetes, hogy idevetít néhány kockát, hogy én ott ballagok hazafele, és sötét van, szürkére festenek az utcák. Az árnyékom pedig hol lemarad, hol hosszan előttem elnyújtózik a ringyó, a virágillat pedig heroin, hogy hősiesség is legyen ne csak hőség. A fejemben meg csak azt dudolja az a kobold, ha majd senkinek se kellesz, akkor mihez kezdesz. Nem keresek semmit, se istent, se embert, és már sírni se tudok ezen. Azt hiszem én már igazából nem létezem, csak látszom. Nincs kedvem játszani, de gyenge vagyok, tehát játszom.