sebtolvaj

Nem izélek - közélek

Ha egyszer, egy szép napon rettenetesen meggazdagszom, akkor nem az lesz az első feladatom hogy berombolok a Gizella utcába és veszek egy fényképező gépet, mert nem. Céget fogok alapítani, közvéleményt kutatni fogok (a találás amúgy sem lehet célom). Mérem a környezetem pulzusát, nézem hol van betegség, hol van vérzés, gyakorlott sebtolvajnak ez kifejezetten élvezet, meg ugye addig se kell majd akkor azzal foglalkozni, hogy ugyan máshogy is lehetett volna talán, ha akkor az, nem úgy és nem is annyira ott. Elidegenedni magamtól. Szóval lerázni magamról a terhes körülményeket, e célt szolgálná mindez. Olyanokat mérnék én meg, hogy aki tavaly decemberben megmagyarázta fragmentált lelkiismereretének, hogy a magyar az attól magyar, hogy a Magyar Népköztársaságban rekedt éppenséggel, amikor bárhol rekedhetett volna, és hogy ez aki (ha már) megmagyarázta szavazott e a megasztár egyik favoritjára, ugyanakkor höbörgött e nagy hangon, rasszistázva a Moszkva téren, a roma szúrta román, ezeket mérném, a keresztmetszetet, az átfedését mindennek, hog milyen bonyolult dolog a lélek, s annál bonyolultabb már csak a hiánya tud lenni. Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha itt minden állampolgár (szigorúan egyes) évente csak egyet szavazhatna, aki a megasztárt választotta idén, annak köszönjük, hogy hozzásegítette az országot egy új állócsillag születéséhez, de elfogyott a kredit, és ez még azt sem jelenti hogy az sms idiótaság miatt szégyenkezni kellene, mert ez egy szabad ország. A gazda is szabad, hiszem demonstrálhat, engedve van neki. Az ugarolás is. Aki százat akar lépni az nosza, lépjen százat, de lehetőleg ne rajtam és ne máson, (jut is eszembe, a hétvégén jártam egy zsidótemetőben, borzasztó elhagyott és gondozatlan volt, szal tőzsdézés után oda sem ártana kiugrani skacok, rettentő mód el van hanyagolva a nagymama sírja, ami azért különösen gáz, mert a mai napig azzal takaróztok, ami a nagymamával történt, de ti sem bántok vele másként, csak a színe más a tetteknek) Úgy lenne jó, ha mondjuk mindenki feltenné az életét, és nem lenne ez a kivárósdi, hogy majd csak valami lesz, ennek mindenhogyan csak sunyiság lesz a vége. De nem elég ez, akinek van lába is, hogy lépne, az tuti rossz irányba indul, és akkor a pondró megkezdheti ama bizonyos százegynéhány lépést, és mindegy neki hogy amin a menetelés zajlik az mindössze csak egy bomló tetem, mindegy, mert nagy az éhsége, és az sem érdekli, hogy ha elpusztítja az anyaszervezetet, akkor abba ő maga is belepusztul. Olyan mint a rák, annak is rossz mert nem hátra fele megy, hanem előre és törtet... Céljai nem hosszútávúak, nem emelkedettek, önnösnek is pocsékok, semmilyenek. Ha nem megyek az országához, sajnos akkor is eljön az ő országa, baszhatod Mohamed, ezek alsógatyában fényképeznek. Tehetik.
A végén megkérdezem e, hátha olvassa valaki, aki konyít az ilyesmihez és tájékoztat. Állampolgárságról lemondani ér a hatályos jogszabályok szerint? Későbbiekben fajtámról is szó lehet.