sebtolvaj

Egy pult alatt avul és lapul a múlt, és ott van a katapult és a gombja. És ott is reszket még befelé a sok huncut és erős, kikre nem lesz gondom, kiknek nem lesz már rám soha gondja. Akiknek nincs és nem lesz belső rendje, ha van amit mond, annak mellkasig (belűlről) tart a végtelenje. Pult alatt avul és lapul a múlt, és én is ott vagyok a kényszerűen megdéja-vult, és bánatot köpök ki reggelente, no és ott aki nincsen, csak vázlat helyett iderajzolta nekem az isten, hogy magammal radírozzam ki nehezen titkolható undorommal, de magam. Fejemben a sok képek a ködök, kérek, szeretek és erőlködök. Reggel süket vagyok, délidőben néma ,este vak, mondom; sebtolvaj, én nincsenigazából megutáltalak.