El vagy te tévedve. Önrevízió kell neked, nem szabad kommunikációs csatorna. Se élet, se irodalom nincsen benned. Nem igazán van mit mondanod, szóval nem igen kellene erőltetned. Tudod, ami olyan hogy érdekel valakit, olyan nincsen. Olyan se nagyon ami téged, magadat érdekelne. Lázba vinne, vagy hozna. Tudod, ami után szokott lenni az a néhány másodperces szünet, mert az van, hogy csak az lehet, semmi más nem. De hát azt se lehet tudni, hogy miből mit hallasz ki. Most meg vagy ijedve? Hogy túl jól érzed magad? Jól hallom, hogy ezt mondod? Tedd múlt időbe, akkor még van esély arra, hogy ne hazudj magadnak. Nagy seggével rád ült a tél, ahogy magadba bugyolálva elgondolkodtál, már megint. Nem kell mondanod semmit.
Gondolj arra, hogy nem vagy, akkor valahogy közelebb leszel a valósághoz, de távolabb magadtól és mástól. Ki mondta, hogy nem lehet ilyet? Miért hitted el? Magadnak se.
Persze én nagyon is jól ismerlek, tudom ködös vágyaidat, vagy amiket annak nevezel, amelyek beilleszthetőek a valahovába, és a sehogy sem egybevágóakat is épp úgy. Tudom, hogy mit szeretnél, de nem tudom kimondani helyetted, ezért is mondom: nem kell semmit sem mondanod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése