sebtolvaj

Járt könyvet, járatlannak, sohse adj'. Nem igazán lehet tudni, mit hámoz ki belőle, hámoz e valamit is, van e hozzá nyúzókése, vagy csak bárdja. Meg úgy általában, nem kell ismeretleneknek könyvet venni, mint ötlet, mint játék jó, de amint fordul a vakszerencse, ellened fordul az. A könyv két éve fordul ellenedbe, a pihenő ideje, a várakozó ideje, ami volt neki, a lapok közé beszivárgó idő, az támad ilyenkor, nem a betűk, az kit érdekel, azok az enyémek, mint a sárga füzetlapok is. Illedelmesen lehajtani a fejet a könyves polc közelébe érve, a gerincére sunyítva mint a kóborkutya és szarul érezni magam, mint aki bűnt hord magán.
Így esett, hogy én ezt a könyvet a picsábajólkibasztam, menjen, tűnjön. Rossz volt, soha nem dobtam még ki könyvet, de már halott könyv volt - így vigasztalom magam, semmit nem tehettem érte, megölték azt a könyvet, nem tudtam megvédeni.