sebtolvaj

Ez a poszt traumás, vagy én vagyok poszttraumás?
A traum-i strófa én nekem: bizonyosság, hogy létezem.

////////////////////////////////////////////////////////////

Süt a napom hét ágra,
a kocsmák meg még zárva.
A szememben forgó képek,
lett asztalom: rezervéted.

Négyes, hatos jöjj elő,
mondja a sok bliccelő,
ából jutnának már bébe,
nem lehet még világvége,

hiszen

a boltokban a sok tévé
hirdeti hogy futballvébé
lesz a nyáron, ne sírj babám,
labdába se rúg a hazám.

A Mättheus mind e közben,
nőket stíröl, akik többen

mondják

nincsen kupak a banánon,
éljünk kopakobanánán.

Szidom is az Árpádot,
 - mi az hogy a Kárpátátok
alá jött, de minek maradt?
hogy legyek így magam alatt?

Százat lépnek, attól fázom,
egy múmia a plakáton,
azt állítja: most ez rosszabb,
úristenem hova fossak?

Mert kevés az illem, hejj,
de drágább a zacskós tej,
meg az úton sok a kátyú,
de legalább egyirányú.

Pincér! - Alá Szógája,
borom alá szódája. Hejj.