2006. február 18., szombat
Nekem olyan hihetetlen, hogy sose sírnak a halak, hogy nem élnek kivívott jogukkal itt a kárpátok alatt, meg az is fogalkoztat, hogy egy hal tudja e hogy ő éppen valami alatt van amit kárpátoknak hívnak és az mit jelent, hogy egyáltalán gondolnak e ilyesmiket amikor nem ívnak vagy más ilyesmi, meg... meg hogy a ha a gyomruk például korog, akkor minek a horog végére sietni. Jó lenne bizonyosnak tudni azt, hogy a halak nem ostobák, hanem csak máshogy érzékelik a valóságot, máshogy súlyozzák mindazt ami nem ólom és rajtuk a fényes pikkelyek azok csak betarthatatlan törvénycikkelyek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése