sebtolvaj

Nem fogok közéjük tartozni.(faszt nem, nem kellek nekik) Fityegni fogok. Gomb vagyok. Gondolom most akkor megint a zipzár lesz a divat. Kezdek fáradni, vagy bennem csak az olaj. Záros határidőn belüli károsanyag. A máj dolgai. A szív dolgai. Ahogy iránya lesz tőlem mindezeknek, az már réges rég szolgai. Begubbadok egy sarokba, hátha nekem támasztanak egy igényt. Amit pénzé tehetek, eladhatok, elárulhatok, a szégyenkezés ráér majd később. Leárazom magam a húspiacon, jól húzok, és négy lábbal botlok, én, a páros ujjú hatás. Hogy ne kelljen azt érezni, bárcsak ne, a húzást, a szekeret, az utolsó metló. És azt se, hogy bárcsak de. Hogy ne kelljen szemet sütni, a fejet meg csak akkor hajtani, amikor a gerinc is úgy akarja, meg kirakat üvegének az orr csak hűtése okán, és a zsebben az aprót az meg csak hangeffektusként. Egy perc még és káromkodni fogok.