2006. február 4., szombat

Itt ülök pizsamában, csodálom, mert nincs is pizsamám. Itt ülök és azt mondom magyar vagyok, csodálom, mert nem tudom mit jelent annak lenni, azoknak meg nem hiszek, akik azt mondják, hogy tudják mit jelent. Rágott étel jut eszembe, amit nehéz lenne lenyelni. Valami hideg és másnapos. Itt ülök, mint aki egyszer sem aludt és egyszer sem ébredt, de már meséltek neki éjszakáról, nappalokról. A változás összes egérlyuka guszta sajtokkal van betömve, lehet enni, lehet zabálni, burjánzani egy testben,valahogy bennünk egy ideje minden cincogás térdre rogy, úgy lettünk tanítva, hogy a gyomor és a fej az szürkén ildomos, a lélekről meg azt, hogy nem baj ha korog.
Változásra való igényünk, rendre a mobilszolgáltató változtatásban csúcsosodik ki, ha eljut addig. Jó nekünk. Mohács és Kánaán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése