2006. február 22., szerda

Vannak azon a helyen fák, olyan szeleburdian kinéző, boglyas akácok, amiket valakik még a tél elején megnyestek, és ezek a fák most úgy néznek ki, mint a kalapos nők, akiknek éppen a szél készül lefújni a fejükről azt, ha elkapod az arcukat (hülye, a fák nem emberek, tehát nincsen is arcuk), akkor még azt is látod, ahogy rémült a tekintetük e kellemetlen kis intermezzo miatt. Az épületek ablakain pedig időtlen porok tanyáznak, és háromgenerációs írások vannak oda teljesen kortalan mutatóujjakkal írva. A villanyoszlopokon 4 évvel ez előtti választási plakátok pöndörödnek és trolibusz zümmög meghatározott időkben, egy kicsit odébb. A szomszéd házak mind mind golyóüttöttek, csak ez az egy nem. És be kell menni(e) abba a házba neki [és be fog menni abba a házba], aminek a színe olyan, mint amikor a tyúkokat kopasztják, bontják (mert megmondták, bontott csirkét akarnak) és megszínezi a vér a vájlingban a vizet, és a ház pontosan azt az árnyalatot viseli magán. És egy csomó tábla van a bejáratnál, eligazítanak, meg olyanok vannak rajta, hogy kinek mitől lesz jobb. Ott kell azon a kapun, bemenni(e) és van az aszfaltra festve egy gyerek zebra, mert olyan keskeny a bejárati út, hogy inkább komolytalanná tenné az, ha hagyományos zebrát festettek volna. A zebra után kell rögtön jobbra fordulni és felmenni az emeletre, [és fel fog menni] innentől nem sokat lehet tudni, hogy mi van tovább. Éppen ezért kell leírni, hogy legalább eddig el lehessen jutni és el lehessen képzelni azt, hogy utána már csak ceruzafaragmány vagyok egy asztalon, vagy tegnapi újságon szamárfül, csészében tanyázó kristálycukor, a telefonzsinór kunkorodása. Jelen lenni kicsit, amibe bele lehet kapaszkodni ha baj van, vagy ha nincs baj, akkor. Különös hely (lehet) az, ismeretlen birtok. Csak ezért kellene mindezt, a ceruzát, a papírt a cukrot, a kábelt, a kapaszkodás miatt. Ha ezt az egészet nem én, hanem nekem mondanák alighanem jelentéktelennek is tartanám, de így ez most nem lehet és nem megy. Tesz-vesz városban nem lehet mindenki szomorú, de önmaga miatt semmiképpen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése