A pénz meg az isten. Mindkettő neve idegenül cseng a számból, rossz valahogy az akusztikájuk bennem és néha olyan mint ha időnként e kettő egy lenne, de lagalább is egymásra kacsintának, olyankor amikor kicsit hátat fordít nekik nagy könnyűségében egy behemót világ. Pénz meg az isten, az egyiket keresni szokás, a másikat meg találni. Bipolus teoretice. VAjon a pénz világában hogy jut hely istennek, és isten világába hogyan férkőzött be a pénz.
Próbálom elképzelni például az inkvizíciót, mint atavisztikus mónikasót, és próbálom elképzelni az ipari forradalmat, mint egy megavalamit. Sajnálattal konstatálom, hogy megy az elképzelése. Már egyiken sincsen póráz, már egyiknek sincsenek határai. Bántóan sok a közös vonás. Mindegy lenne, hogy tőzsdei kiskátét bújsz napestig, vagy a bibliát olvasod rongyosra? Keresni kellene különbséget kettejük között, ha másért nem, csa kazért hogy hinni tudnék legalább egyikben, úgy mint mások, rendes emberek. Vagy ha képtelenség rendesnek maradni, akkor lenne annyi sütnivalóm, hogy valamire való mentségekből vértet beszéljek magam köré, vagy spirituális, vagy materiális aurát. (innen folytatni intézményből vallás, ill fordítva)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése