sebtolvaj

Ami történik, ami történhetik, az mind velem. Vagy sors, vagy paranoia. Kétesély. Rosszul tud esni. Egyebeknek a kétség. Nem nagy dolog. Összeforr. A dalom. Az el nem kezdett, be nem fejezett. Menyezetről hirtelen magabiztosággal olvasom le a jövőt. Leszakadt armatúra jobbra, nem zökkent ki, nem emel föl. Aztán Dr Rock és az ő bizarr eszközei. Fogalmam sincs, hogy szabadnapokon mit gondolt, úgy általában. Erősen kancsalít, biztos valami születési, de legalább látható, különösebb magyarázatot nem követelő sajátság. Kiázott karomszerű ujjai vannak, gondolom a folytonos vízbe nyúlkálástól. A keze kezet mos. Most épp az enyémet. Nincsen bűnöm, de jól jönne egy kis tisztulás, hülyeség, túl kell lenni rajta. Ha a fájdalom tanít, akkor én vagyok a rossz tanuló. Jó lenne érteni. Magolás helyett. Mint ha hidegebb lenne. Csak érzés. Lehet, hogy így a normális. Hétköznapokat hordok pórázon, elítélhető módon gyorsan vagyok túl rajtuk. Rapid (jellemhiba). Technocol. Összeragaszt magammal. A töredékeset a töredekéssel. Most úgy mondanék valami nagyot. Összezsugorodva. Valamibe belebújva. Paplan alól, huncutul, mindent jó előre megbánva, legbelül szégyenkezve, de mondani. Valamibe belebújva.