sebtolvaj

Helyzet van. Gyakorlatilag konstans érzés az bennem, hogy a helyzet az mindig ott van, amerre én járok. Ámul/bámul a világ, a többi nem lényeg, főleg a pénz nem az. A kis helyzet is helyzet, ha annak tudom látni - így vagyok vele. A helyzet már a fürdőszobában van, de ez nem volt mindig így. Nem hirtelen ráébredésre kell gondolni, a helyzet komótosan szivárog be a lakótérbe, beleivódik a linóleumba, a szőnyegbe, belerágja magát a csempék elszíneződött fugáiba. Nem minden helyzet ilyen, de ez nagyon is. Szája előtt tekintélyes muslicafelhő és mindegy is tkp., hogy Ferencnek hívják vagy Bélának, mert egyiknek biztosan. Ez a helyzet vakond vagy más szubkultúrák által szakinadrágnak nevezett ruházatot visel, kantárosat, kéket, szövete rostjai közt ott nyugszik vagy 30 állott szagú év. A helyzetnek elhivatottsága van, saját és a mi sorsunkat betölteni jött most el ő, nem spontán módon, hívásra jött, régtől szükségünk van nekünk a helyzetekre. Karja szerszámos ládában végződik, amelyben számos talányos szerszám rejtezik, igazi szerszámipari gourman, az ütvefúró rubikernője. Nekünk a helyzet olyan, mint egy falat kenyér, olyan mint Bosch fúrónak a tokmánykulcs. De most, ha a kenyér szimbolikáját vesszük alapvetésül, amely a Kárpát-medencében az élettel ekvivalens, akkor ahhoz - hogy jobban csússzék a falat, mielőtt szétveri a falat - inni kell. Számomra elejétől fogva világos, hogy az a fizikai munka, ami előtt legalább nem kell meginni 1 pet palacknyi bort, bájteszko, azzal valami gond van. Az talán nem is munka. Hál'istennek ez nem ilyen. A helyzet előbb alapos bemelegítést tart, ami abból áll, hogy idegesen teszi meg a konyha-fürdőszoba távot. A mechanizmus meglehetősen triviális, a fürdőben olyan, főleg vizuális élményanyagot gyűjt, amit a konyhában dolgozhat fel, a felejtés módszerét válaszva magának, néhány deci nagyon szar bor kíséretében. A helyzet antropomorf voltát mi sem bizonyítja jobban, hogy ha valami szar, akkor az legyen nagyon az. A végletek helyzete. A fürdőszoba - konyha táv többszöri megtétele után kezdődik a dolog szakrális része. A majdani luk helyének kijelölése x, y és z koordinátán, pontosabban a matrixon. (Nakótelepi leo.) Ezen a ponton számtalan olyan használható tudás birtoklását engedi sejtetni számomra, hogy az empirizmusa legalább olyan szinten van, mint szaniter berkekben való jártassága. A helyzet felismeri feladatát, így egyúttal önmagára is eszmél. Elektromosan csatlakoztatja furdancsát az erre rendszeresített készségbe. Egyre izgatottabb, érzi, hogy hamarosan lázadhat sorsa ellen, sőt véget vethet neki. Az alapos bemelegítésnek köszönhetően dinamikusság sugárzik belőle. A feladat: négy luk eszközölése a házgyárilag kórházzöld csempén, kapaszkodó megtartásának céljából. Szinte látom, amit lát, a szemében a képet, a futó villódzó zöld ledeket, számsorokat, infókat, bathroom: denied. Irány a konyha. De végül felharsan az ütvefúró szonáta largo-ja, és ez mindenkit megborzongtat. Én innentől már csak audiálisan veszek részt a helyzeti aktusban. Négy lukra van szükség, melyet a kapaszkodó konzolon lévő talapzat lukainak száma eleve rendel el, determinál. Néha a helyzet megpihen, talán letörli homlokáról az izzadságcseppeket, köhint, hogy aztán megújult dühvel essen neki a vasbeton falat rejtő csempék ellenállásának. A fizikai lét ellen való lázadás ez, nem tudom máshogy eéképzelni.
A tizedik luk kifúrása után nagy csendesség támad, madáchi parafrázisként iszik az alkotó és pihen a gép. A fürdő pedig röpke három óra alatt lett olyan, mint egy gusztusos ementáli sajt, mintegy kikönyörögve azt, hogy a következő diszperzit színválasztásánál a sajtsárgánál ne merészkedjünk tovább a gondolat síkon. A helyzet még eztán levezet, nem siet, zavaros nézeteit adja elő egy általa elképzelt világról és az ahhoz fűződő viszonyáról. Instrumentumait lenyomja a ládája torkán, nadrágján megigazítja a kantárt, kiissza az utolsó kortyot és elindul kitudja hova. A világuniverzum valóban tágul, a helyzet az, aki szellősebbé tesz számunkra. Helyzet helyzetnek a helyzete.