Lehetséges elérni azt a pontot, úgy a harmincadik életrajz elküldése után, hogy ne tudj többé hinni abban amit folyton bizonygatsz. Abban nem hiszel, hogy bárkit is érdekel az, hogy te mennyire vagy jó, vagy éppenséggel az átlagot meghaladóan is hitvány, de paradox módon mindezek az elvárások oldalán rendre megjelennek, stabilan állnak, mint a féllábú ólomkatonák. Aztán egyszer csak sajogni kezd a fejed, okádhatnékod támad, már nem tőlük, akiktől azért simán okádni lehet, legalább is zsigerből tudnál, de neked mégis valahogy magadtól rándul már egy csomóba a gyomrod, amikor megnyomod a send gombot. Pavlovi reflexek irányítják a kezeid, aztán a pavlovivá vált kezeid a bélbolyhaid, egyszerű mechanizmus az ördögé. Kötelező reményekkel engeded magadból útjára azt, amiben stilisztikai megfontolásokból egyre kevésbé tudsz hinni, már mint hogy te se nem vagy annyira jó, mint azt most lefesteni kellene. Viszketsz ezektől az átlátszó hazugságaidtól és attól a szándéktól is, hogy mások ezt el is akarják hinni, vagy legalább úgy tesznek mint ha. Neked is napról napra mint ha-nak kell lenned, felül kell írnod egy elvárt, egy megkövetelt magaddal az igazi magad. Lassan szivárogsz ki magadból, fizikai fájdalmat okoz minden egyes megfogalmazása annak ami nem te vagy már, de akár te is lehetnél, az égbe kiáltó mellébeszéléseidtől, melyek gyakran a hazugságok álarcait viselik. Harmincadszor is ugyanúgy, mindig ugyanúgy, a monotónia szétrágja a lelked, bomlásnak indult önbcsülésed enyvével ragasztva azt rétegelt lemezzé, a végén még jelentkezel valami irodába asztalnak, ekként:
Tisztelt Munkaadó!
Múlt századi asztal vagyok. Családunkban az asztalság generációkon átívelő hagyomány. Családfa kutatásaim során nyert bizonyítást az a tény, hogy anyai ági szépapám is asztal volt már. Felmenőim között szép számmal akad hat fiókos is vagy finom posztóval bevont, politúrozott. Nagyapámon gépelték a Rajk-per végleges anyagát, melyet később megváltoztattak. Jómagam a pályámat Bezerédiné Sudlák Margit bérszámfejtő segédjeként kezdtem 1974-ben a Szocimpex Központi Irodájában. Az ezt követő 2 évben lettem A/4-es besorolású, későbbiekben III/3-as (kicsit parasztos, de én nem szégyellem), kávéfoltos, valamint stencilbarát. 1976-tól egy Erika nevezetű mechanikus irógéppel éltem lazának mondható életközösségben, Barabás Elekné - akkori titkárnőm irányítása alatt. 1981-ben költöztem Budapestre, ahol Losonczi Pál titkárnőjének - Pribékné Dropál Karolinának - szolgáltam. Számos ötéves terv készült ez időben az én közreműködésemmel. Egy ízben mellettem mondott tollba Szabó István filmrendező. A minisztériumban egészen a 80-as évek végéig szolgáltam. Ekkor kerültem egy leselejtezés miján Pribék Anikóhoz, előző munkatársam leánygyermekéhez, akinek segédkeztem házi feladatai hellyel-közzel történő elkészítésében, és később erősen megnemértett korai lírájához is segédkezet nyújtottam. Ekkor kaptam írófelületemre 5mm vastag síküveg borítást. Itt egyszer alkalmam nyílt egy teljes éjszakán át helyet biztosítani A hunok eredete című dedikált példánynak ( Nedermann Álmos - Megvető kiadó - 1961). Nemezeti tudatomra nagy jelentősségel bíró eseményként idézem fel ezt magamaban. A rendszerváltás utáni éveket egy Havanna lakótelepi pincében vészeltem át, (bal felső fiókomon Fidel Castro matricával) ahonnan, 1992-ben kerültem át egy budaörsi raktárépületbe. Pályám egyik jelentős állomása, hogy egy, a raktárépületben forgatott film alkalmával, Cicciolina rajtam koitált. Ekkor vesztettem el 5mm vastag síküveg borításomat. Ez után vettem fel a Basztal nevet. Amint rövid önjellémzésemből kiderül használhatóságom sokrétű, így reményekkel telve várom válaszukat, bízva abban, hogy engem választanak a kiskunhalasi állomás nyilvános wc-jébe kistányér tartónak.
Tisztelettel: Hiánygazdasági Basztal
én is ők is, mi is benne, benne vagyunk a cégkódexben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése