"Ma különösen jó a napom, juhééé, megjelentem nyomtatásban! Ááááá! Igen, igen, igen!" - mint egy politikai hirdetés. Vajon szeret e valakit is, (magán kívül, értsd /így is/: őrjítően), vajon szereti e a valaki, ha ennyire csak magában számíthat ilyen olyan örömökre. Bizonyos e az, hogy így kell csinálni? Az öröm az tényleg csak ennyi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése