sebtolvaj

Egy egér vagyok. Megint. Minden egér szereti a sajtót. Ebben pont rendhagyó vagyok, de csak ebben, mert azt én pont nem. Azt se tudom, kit fog lebombázni legközelebb az egyesült államok, milyen üdvözítő reformok szelei bántják a kárpátmedence bélrendszerét, és empirikus az a tudás amivel azt állíthatom a létezés ilyen fajta formája is nevezhető emberinek, vagy egérinek. Szürkének lenni egyébként jó, ha úgy áll neki az ember az egérségnek, hogy nincs közvetlenül semmi reflektáló felület a közelben. Az egér lelke az azt hiszem transzparens, annál is inkább mert még sose láttam dirrektbe ilyesmit. Ha itt lenne most Csilicsala bácsi, akkor azt kérném tőle, hogy csináljon belőlem egy klónegeret, aki életrajzokat küld a világba bele és nem sajog tőle a bele, míg én az egyes számú - prímőr - egér valami teraszon lényegében a gégefitnesz tudásomat mélyíteném el, személyi edzőm társaságban. Jó volna, de aztán meg mégsem ,valahogy így gondolom. Nem tudom, hogy az úgy van e, vagy az is csak monda, hogy a jó dolgokért/dolgokkal sokat kell szenvedni. Olyan nincs, hogy egérnek magától szárnya nőne, de ezt már mondtam.