2006. május 5., péntek

Kimegyek a konyhába. Kiszoktam. Megnézem van e kávé. Megszoktam. Összefutok velük. Összeszoktam. Készül az ebéd. Készülni szokott. Neki megyek a szekrény sarkának csipőből. Neki szoktam. a a konyhában ül, az asztalnál. Ott szokott. A mellette áll a és nézi mit csinál. Nézni szokta. Nem nagyon beszélnek ilyenkor. Nem nagyon szoktak. a ül és tésztát gyúr, azért ülve mert fáj a lába, illetve zsibbad. Zsibbadni szokott. A platnin fazék, benn víz lobog. Ott szokott lobogni. Olyan mint ha valamit előadnának ketten. Ketten pedig soha se szoktak. Elszoktak tőle. Elszoktak. a keze ráncos, de még szép. A konyha olyan most mint az akadémia előadóterme. Pedig ilyen soha se szokott. És ők ketten az előadók, a és a. Elő szoktak. Most rajtuk a világ szeme. Pedig csak az enyém szokott.

Krumplis nudli sodrófára és életlen késre - előadja háné, vízzel teli fazékon kísér há. Nevetnek. Ritkán szoktak. Én pedig ezt az egészet valahogy észre veszem. Ritkán szoktam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése