Fogalmam sincs hogy mit takar az a szó, hogy nemzedék. Következésképpen azt sem tudom, hogy van e nekem olyanom, tartozok e hozzá, vagy ő tartozik esetleg nekem, vagy én tartozom valami egészen másik nemzedékeknek. Nem tudom, hogy szervező erő e az, ahogy különböző emberekre egy azon történelmi kor hat, megtévesztésig hasonló tárgyak veszik körbe, egy azon mód áramlik bele a kultúra, vagy amit akkor momentán annak nevez a közvélekedés. Nem tudom hát azt sem, hogy létezik e ez valóságban, vagy csak sunyiskodtunk hajdan, pökhendien téve minden egyes közlésünket T/1-be, mint ha mindannyian erre vágynánk, és mikor úgy véltük a többiekkel ezt már elhitettük, akkor előhúztuk belzsőzsebeinktől a egónktól kövér briftacsninkat, jelezve; készek vagyunk fizetni, hogy nekünk bármi áron, bármi. Vagy mindig is így szanaszét volt szakadva minden, bennünk vagy köröttünk, és csak egyben akartunk látni? Egy végtelenségig atomizált halmaz elemei voltunk csak, akik soha nem alkottak egészet, noha ilyen-olyan viszonyban állottak egymással? Na jó, ha nincs is olyan, hogy nemzedék, és nem is volt, de van olyan, hogy hasonló lelki beállítottságú és szellemi irányultságú emberek halmaza, akiknek életkorunk sem tér el különösebben egymástól. Úgy vélem ilyen létezhet. Úgy gondolom el őket, hogy nem sok vizet zavarnak, létezésük maga az underground, többnyire soha nem tudni azt, hogy ezt vagy azt csináltak. Vannak, bár legtöbbször maguk sem tudják, hogy miként is legyenek. Ugyan tudják azt a szót értelmezni, hogy trend, de hogy úgy kell e beleharapni mint annak idején az almába, vagy esetleg késsel villával lássanak neki, arról keveset tudnak. Meg aztán úgy van valahogy, hogy ezeknek az embereknek talán nincs is nagy kedvük a központi moslékos dézsa körül önérvényesülni naphosszat, többségük pedig utálja a moslkékot. Egymás között persze megvitatják, hogy van olyan moslék ami kevésbé az, mint egy másik, merőben moslékabb moslék, de szerintem ez holtvágány, a moslék az moslék, nem érdemes ragozni (lsd fentebb). A dolog intellektuális aktusa (esetenkénti kalandja) a moslék felismeréséig tart, nem tovább.
Nagyon nem is lehet észrevenni őket, mondom, szőnyeg alatti rejtőzködők, becsvágyszegények, mentális szöszmötölők. De vannak, és tényleg van az az érzésem, hogy mégis olyan mint ha nem lennének. És minden közösséghez tartozás azzal a balesettel végződik végül, hogy benne tagjaik magukra ismerni is kénytelenek lesznek. Mint ahogy én is, te is, ők is, csak sose lehet tudni, hogy mire, hogy mi az amire ráismertünk. (T/1)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése