2005. augusztus 4., csütörtök

Bejott az orjarat. Na nem, valaki jott be. Egy regi valaki volt es nem is a szobaba, hanem csak az elobe. Ott alltunk mint ket eleteros epilogus. Ide-oda forgatta a fejet, gyorsan leszkennelte ami szkennelni valo, a 92 ota ferde ruhafogast, a pvc burkolat mintazatat, a gagyi ontapados tapetaval elfedett, neoszoc eloszoba szekrenyeinek faerezetet utanzo kekjet. Itt egy ido ota ugyanis minden csak masolat, az eredetire hajaz a fesuben(!!!) megrekedt pamacs is. Majd azt mondta erzelmektol mentolosan, hogy itt megallt az ido, talan azt is hozza tette, hogy bakker, de ebben nem vagyok bizonyos. Nem szoltam igazabol en erre semmit, ugy ertem egy hang nem hagyta el a torkomat, ami meg nem hallatszik, nem latszik, az akkor nincsen is igazabol. en idom, mar tudom, hogy milyen. Ismerjuk egymas rezduleseit, hibait, erenyeit, gyengeit. En meg az idom mar egy jo csomo dolgot tudunk egymasrol - ezert nem is nagyon van mirol beszelnunk.Beengedtem en azt a valakit az idombe, de nem volt hozza megfelelo savam. Epeskedni kezdtem : litlu pig,litlu pig, engedj be intu.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése