Legyen csak egy szem, és legyen az amit látna. És legyen száj is, ahogy éppen mondani akar valamit. És legyen csend is. És legyen torok is, ameddig szoktam én néha. És legyen utca is, ahol oda és vissza. És legyen hozzá képzelet, ami elképzel, ahogy elnyelni akar. És legyen az utcában az a kar, ami az utolsó pillanatban mindig a helyén, pontosabban a helyemen van. És ha már van az a sok kanyargós utca, akkor miért ne is vinne el valahova, és legyen benne folyó, és legyen rajta híd, hogy essék rajta jól a hajadonfőtt a séta, és legyen rajta szél, amikor azt érzem, kikezd. ÉS legyen az ökölben pullover, és belül az a szomorkás zongorahang és még annál is beljebb a nyaramvégi neszek. Azaz, legyenek léptek, melyeknek nem lehet tudni, hogy ki a tulajdonosa.
Na jó, maradhat néhány légy, ha már így ideszoktak. A karomon augusztus illatot hordok. Legyen egy szem, és legyen lecsukva. És legyen a szemgolyó mögött az,...mindez legyen,... amikor a valóság és a képzelet egyszerre ájul el - értsük úgy, egybeesnek, de nem ütik meg egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése