2005. augusztus 1., hétfő

Egy, meglehetősen hirtelen ötlettől vezérelve kedvem támadt most idevetni azt, hogy különféle programokat telepítek a gépemre, egy cd kupac közepén ülök, mint egy cédékukac és olyanokat mondok, hogy,... na de ezt hagyjuk, mert megfekszi a gyomrodat, ha még nem fordult ki útközben. Megélhetési gondjaimat részlegesen enyhítendő teszem én mindezt, eredendően nincsen semmilyen érzelmi viszonyom a cédé lemezekkel, a gépemet pedig csak azért tudom utálni mert egy laza indulat áttétellel oda sejtlek bele (akárkit), a sok pici fényes szarság közé. A hátam közepét nézem a monitoron, azt hiszem ez elég nirvánavaló. Közben valami élelmet majszolok, ez lehet példul valami tejtermék, vagy a táplálék lánc azon eleme amelyből a tej kinyerődött, vagy valami, a nyelven selymesen elolvadó nasi. Ha van a kezem ügyében valamire való csésze, akkor abból pedig kávét kortyolok. Talán nem közömbös, hogy a kávéfőző típusa, nem teljesen szándékoltan, de mindenképpen vagy egyébként kotyogó típusú (MSZ) szerkezet. Ide jöhetne valami áthallás, ha éppen úgy akarod olvasni ezt a szarságot. Ne hozz kényelmetlen helyzetbe, nem szeretném ezt az egész regisztrációs procedúrát ismét végigcsinálni, minden olyan cselekedettől van egy kis eltartás bennem, aminek a végén még kiderül, hogy létezem. Amikor azt mondom, hogy ezt nem teheted akkor tulajdonképpen arra céloznék: tudom, hogy megfogod tenni. A lényeg az, hogy semmi kedvem (ezt a szart) mit is tudom én, szentiras.freeblog.hu-ra átnevezni, csak azért mert te azt hiszed hogy ennek értelme van, pedig hát ugye a hajlamnak már az is elég, ha leselkedik a lépcsőfordulókban. Végezetül testi/szervi bajaimat gondolnám ide ezt közölni, kezdeném szőrmentén a hónaljammal, a rücsökkel, a dudorral, a kiszögellésel, diszkrét, de nagyon is alhasi panaszokkal, felületesen megemlítve a bőrhibákat, felekirályságomat. De nem merülhetek bele túlságosan, mert én egy rohadt szemét elektronikus strici vagyok, programokat futtatok.
Van még egy oka, hogy engem ez az egész nem érdekel. Tenger a munkám, szántok, vetek, aratok. A hülye mégis én maradok. Ez azért egy kicsit jó is, mert sehányszor se kell gondolkodni, azon se, hogy nem vagyok szabad, mert senki se az, de képes vagyok elgondolni, hogy milyen az. Iszom a kávét és rágom a kekszet. A kávé az zamat, a keksz az albert - elárulom, meg ne rövidülj. Egyszerűen imádok E/2-ben beszélni. It's fantastic game.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése