2005. augusztus 8., hétfő
...és akkor a Béla bácsi kikászálodott arról a szűk kis helyről, a nadrágjáról leseperte a ráragadt szöszöket, megtörölte a homlokát és azt mondta, ez bizony meg se moccan fiam, beállt teljesen - tette hozzá. Szerintem miattam - csak ennyit tudtam akkor mondani. Azóta ez van. Nem mozdul és nincs rá szavam. Még elképzelni se tudom, hogy mit reméltem. Mozdulatot e vagy szavakat. Egyre inkább nem tudom mit reméltem. Mert könnyű hitegetni magam, szóval könnyű, hogy egyszer csak úgy lesz, hogy mozdulat és szó is, mindez egy időben. Szerintem úgy se annak látnám, mint aki, szerintem úgy sem annak mondanám mint ami. Azt a mindenkori területet pedig ahol éppen elhelyezkedek, aktuálisan ezt itt most a monitor előtt, felkellene szántani és behinteni szóval.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése