sebtolvaj

Jajj, hogy most mi van velem, Sóhajtgatok, és tejet venni is úgy megyek a helyi infrastruktúrákba, mint ha éppen csak egy regény fejezet lenne mindaz ami akkor és ott megtörténik. Húzom az időt, teszek veszek, mielőtt még jön aki befejez. Szerintem én néha már vágyom is erre, a befejezésre, a kifejletre, amikor a kéz összecsukja azt a könyvet, és mindegy az is, hogy időnek előtte. Persze telis tele ismétléssel, idézgetésekkel, meg utalásokkal, hogy ez itt és ott , ilyen és olyan volt, mint ha csak lett volna. CSak jelen idejű igék ideje jönne, most , remélni kellene, hogy majd jól a helyükre találnak a szavak, idővel megül rajtuk a por, ésnyögvenyelősnek lehet érteni jó néhány dolgot, hogy ez ember néha attól szomorú, amitől máskor még boldog. De most úgy vagyok, hogy most aludnom kell, és elszámolni tízig is, és aztán vissza, ilyen számolósan félálmosan ringatni magam. Valamit kitaláltam, egy szó kellene csak már, ami letudja írni, csak egy szó.