Harsog a fogam alatt a főtt kukorica, irtóra jó, zabálom, elhevernek az asztalon a kicsi csutkatestek (felsőbbségem biztos tudatában cinukusan azt mondom ha egyet kivégeztem; cső), egy führer vagyok, kivégzek, istent játszom, ölök, eszek, próbálom helyrezökkenteni a világomat, alanyi jogon. Tobzódom a csömörömben. Végeztem, ott maradtak a fogam között a kukoricaszemek hártyaszerű részei, ellepi a számat, mennek a leghülyébb helyekre izomlázas lesz a nyelvem, és megbánom az egészet, bárcsak lennék antihedon., vagy antiganéj, mindegy csak valami görög, mindegy csak ne én aki kukoricázik, cicázik, Tódi is evett.
Azt hiszem túl sok mindennel vagyok így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése