2005. augusztus 8., hétfő

Hány és hány olyan dolog jön szemben egy nap, amit egyszerűen nem lehet elhinni. kezdve a zöldággal ami egyébként meg piros, na tessék. Aztán ki hiszi el az éppen aktuális szépségkirálykisasszonylánykának amikor azt mondja, pvc szempilláit rebegtetve, hogy ő nem számított győzelemre, és nem is nagyon érdekli a győzelem, a kisugárzás a fontos. Na ezt ukrajnában biztos máshogy gondolják, mert az meg nem szivárog.(felmerül itt a kérdés, hogy ha ugyan van ukrán szépségkirálynő, ő mit mond a gálán, mert ott ez kisugárzásosdi  gondolom tabu lehet - biztos a világbékére hagyatkozik)
Ki hiszi el, bárki is, amikor azt mondják neki, ilyen nemesen egyszerűen hogy szeretlek, és ki hiszi el ha azt mondják nem érdekelsz többet. Ki hiszi el, hogy majd eljön az a pont, amikor már felemelt fejjel (de lefele nézve) ki lehet mondani azt a szemérmetlenséget; ennél már nem lehet rosszabb. És ki hiszi el amikor azt mondják: jó nekünk. Ki hiszi el, akár egy is magáról, hogy ő magában hordja a változását, azt ami irányítható áttekinthető. Ki hiszi el a teszkóban, hogy a zöldségek frissek. Ki hiszi el, hogy jó, van isten, de hogy van e logikája ami szerint. Ki hiszi el az odaláncolt greepeace aktivistának, hogy ő együtt érez a kocsányos tölgyel, és nem csak benne akar lenni a tévében. Ki hiszi el magyarország elsőszámú kócsagjának, hogy amikor az mondja a beszédében, hogy "mi magyarok", akkor az nem egy kérdés. Ki hiszi el, hogy akiket nem vettek fel a felsőoktatásba idén, azok egyáltalán méltók valamire is.
Ki hiszi el, hogy akkor vagy a legerősebb, ha mindent kibírsz, ki hiszi el hogy ha egyedül vagy akkor önálló vagy. Egyáltalán van valaki aki elhiszi, mit is tudom én, hogy lehetne ezt mondani,... az életet Talán elhiszem, ahogy így kérdésekkel traktálom magam, de hogy tisztelem e, komolyan tudom e venni, azt már nem tudom. Nem hiszem azt sem hogy te hatsz rám és én hatok rád. Azt hiszek másikok maradunk mi mindig, énteőmitiők. Ki hiszi el hogy vezet oda út. Ki hiszi el, hogy majd egyszer az egész ország egy nagy autópálya lesz. És ki hiszi el, amikor azt mondja neki, hogy szándékai vannak, akkor nem nyereségre gondol. Ki hiszi el, hogy van jövő, és ki hogy bvan közös múlt, együtt elfecsérelt idő. Ki hiszi el a nyarakat, ki a januárokat. Ki hiszi el, hogy nem kell minden kérdés végére görbület. Ki hiszi el azt, azt hogy hinni kell. Egyáltalán hiszek e magamnak. Hisz annyiszor becsaptam már magam, és ha magamat nem tudtam hát veled is beértem. Aki nem hisz az fecseg, aki fecseg az halott. Üdvözletem a kriptából, csókolom alássan. Tudom, hogy itt vagy, de ne kísérts, bazmeg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése