2005. október 8., szombat

Átmeneti idő. A lábtörlő alatt, kulcs helyett. Én időm, én időm, én igen nagy időm. Majd jön egy eredeti bakancs (már úgy értem, hogy tuti brand), és megérez a vastag talpon át, szép időm, aztán fejét felemelve  látni fog egy foltot, ami akár ő is lehetett volna, de nem csodálkozik, mert nem ért hozzám, használhatatlan vagyok. Csudálkozást tettetek, mint ha nem tudnám hogy: de igen.
Nem tudom ki hogy van vele, de én már mégeccer nem akarok meghalni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése