sebtolvaj

Most épül az a valami, amit lerombolni kell, most épül az a vendéglő, ahol sose lesz hitel. Ahol önelégült szárnyakkal lehet hinni a levegőben, ahol azt mondod, hogy két év, és semmid is lesz bőven. Most épül az a lélek, amit elviselni kell, most érkezik az a gyorsvonat, ami sehova nem visz el. Most tűnik az a valami, amit úgy szerettél látni, most épül fel az a város ahova nincs értelme vágyni. Most épül fel az a valami, amit önmagadnak hívtál, most épül fel az a part (ami leszakad) és egyedül állsz a hídnál. Mert most épül az a lefolyó, ahol eltünnek a vizeid, most épül az a seholság, ahol elleszel majd egy ideig. Most épül az sose lesz, most épül az a kórház, most épül a Déva vára, most épül az az ország ami nem jön el, mert senkié, csak valami benned épül. Most épül az a valami, ami semmi sem lesz végül. Most épül az a zsákutca, aminek soha nem lesz foltja, most épül az a pince is ami belefullad a borba. Most épül az az igazság, most egy nincsen temető, most épül az a mondat, a szava hihető. Most épül a Nincs közöd, most épül a Látó tered, most épül az a képzeleted amire nem jutnak majd ekezetek. Most epul az a valami, ami vegul majd lerombol, most epul az a valami amit isten unalombol hajtogatott, vagy felbehagyta, vagy kiadta lizingbe. Most epul az a mosoda, hol mindonknek koszos az inge.
Most epul az a valami, ami nem ketseges, hogy borton, most epul az a valami, ahova ezt kuldom.