sebtolvaj

Az ember nagy felismerések hullámverésének teszi ki magát, ha az inboxában bolyong és letüdőzi két korty ital közt a múltat - ha létezik az ilyesmi egyáltalán. A tárgyban semmi sem figyelmeztet, hogy az e-mailek fogyasztása rákot okoz. Fut az ámok, ámokrákom lehet, mondom magamnak kissé elgyengülve. Ha akkor nem azt és nem annak, és elovasom jól, vagy éppen egyáltalán nem, és nem valamit akarok hinni, hanem beérem a valósággal és szebb szavaim vannak, vagy egészen egyszerűen odavalók, vagy csak jól eltaláltan időszerűek. Az is egy eshetőség, ha nem lenne bennem ez a mindenáron, hanem eltudnék hallgatni. Lehetetlennek tűnő, tudjuk is jól, hogy miért (lehunyom a szemem, mint aki elszégyelte magát) remélem ez legalább őszinte bennem, legalább a szégyen legyen az. Mondjuk, ezzel csak papíron lehet szeretetre apellálni, egyébként nem. 
Megfeleléskényszer. Lépéshátrány egy vonaglócsizmában (csizmaszó)a vágta.
Olyan találóskérdések is jönnek, hogy hogyan döglenek ki a madarak, és az egyetlen racionális válaszom az az: hogy há'ötenegy ellen,de mindenki egyért (valami ilyen volt andré dumája is) és hogy van e annak szimbólikus jelentése, hogy a szárnyak - úgy általában - pusztulásra vannak ítélve a teremtő erők által.
De nincs baj, arcomba fúj a szél, ruhásan, cipősön alszom, az esték olyanok mint eddig, a nagyobb üzletek már felkészülnek a szezonra, jön majd a nagy őszi bánatakció, kedvezően juthat most majd nő, férfi és gyerek hozzá a spleenhez - "jé ez milyen olcsó, mi a bánat? kicsit több. maradhat.", apropó arcomba a forszél  is belefúj ilyen módon, már most jó erőst érzem. Anorákba bújok. Árusítom ki magam, nem lesz villanyoltás, ezt most végig kellene (tudni) csinálni, de tényleg, hiszen ennyire végtelennyire rég nem volt a karnyújtás. Lefekvés előtt még csengetek egy kicsit,(vonalas számról mobilon hívom magam és leteszem), ez azt jelenti; magamra gondolok, esetenként jóéjtsms-t küldök, biztosítva magamat arról, csak is én jöhetek magamnál számításba, mint érzelmi életem felkentje.
Bolyongok az inboxban, kétfelé szakad minden, bizonyos esetekben nem így kellett volna, elindul a lehetett volna síkja és elindulnak a lett örvényei is. Jobban átkellett volna gondolni, nem csak más miatt, nem csak magam miatt. Sose tudhatod kiket sértesz meg azzal, hogy vagy, de hát nem lenni hogyan is kéne?
Végül a spam-ek, amikkel mindig is mostohán bántam, pedig ha csak a pénisznagyobbító mailek töredékére válaszolok, már akkor is biztos 10 méter felett járnék (ez jelentős közmű), nem pedig ilyen csúnyán szállok el. És csodálkoznom sincs miért, a szárnyasok napjai megvannak számlálva, már csak azt nem tudni, hogy ki számol és meddig.
De nem lesz baj, arcomba fúj majd a szél, egy hólapát kell és majd azzal a heted-havat..., úgy ahogy, a hideg űrbe lehet nézni fel a strasszokra, emlékezni a régenvolt klasszokra. Hátraszólni Erzsikének a bakra a szekér elejéről, ne válasszunk-e magunknak halálnemet? Erzsike annyit mondana csupáááááááán (mint Antoine), de igen.