Egyre csak azt kérdem, mi lesz? - hogy a homályban jönni fog egy hostess és eligazít, azaz hogy mégse, hanem csikorgó köveken lépve mutat majd néhány engem illető filmet és én metegetőzöm, hogy nem én vagyok az az illető akinek ez járna és ébredéskor meg földből lenne a párna. De csendre intene vagy figyelemre. Majd elképzelnénk valami átlagintelligenciával, ahogy elképzel bennünket ugyanakkor a látszat, úgy mandínerből, ideképzelőből, megnémulva, de telitüdőből, persze olyan ősz lenne, amit ember el nem képzel, hogy a legyek a szarral, a méhek meg mézzel játszanának. Mondjuk lenne a filmen, a filmen egy percem, melyről nem lehet tudni, hogy igaz e, s ha igen édemeltem-e. És állnék én a szerencsétlen, méltatlanul, mondjuk halott lennék akik papni tanul, így lennék jó és így tanulnék. Kinek az parf, kinek a parfé. Jön majd most a hideg és rólam az indák sorra lefagynak, azok a szép kacskaringók és én sajnálom majd őket.
Bolond vagyok, aki egyszerre érez hálát azzal, akit éppen összevérez, símulok és harapok, felhőkarcoló akarok lenni, nagy, várok rátok arabok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése