sebtolvaj

Jó lenne, ha lehetne az az idő, és benne az a lélek ahova csigalépcső vinne fel, kapaszkodónak pedig a korlátvasak simulnának a markomba hízelegve. A talpammal szeretnék érezni minden lépcsőfokot, meztéláb lennék, hogy a közel az közel legyen, pulzust tapintanék, hogy van e élet, és arcomat tartanám oda a szélnek, mert huzat is volna, de nem kellene félni tőle, hogy kivisz, mert csukva lenne ajtó és ablak, de azért szállnának a megsárgult függönyök mégis - mert az dinamizmust sejtetne. Örülnék mindennek, és oda akarnám adni az egészet a valakinek.