Egy bloglegóból egy egódarab, kilóg innen és úgy van minden jel szerint, hogy itt is marad. Az ingujjunkat feltűrve, fogunk egy majmot és kilőjük egy űrbe, jobb napokon elhisszük, hogy ha neki rosszabb akkor meg mi leszünk megmenekülve. És az a majom azon a távoli bolygón, majd megtanulja, hogy nézve van. És betűkkel tanul zongorázni, ha kint hideg van belül fázni, míg bölcs fájdalommal megemlékszik önmagáról, ahogy fény derül arra, hogy mégis csak az a sorsa, hogy ha éhsége az evésbe vinné, ő lesz majd a morzsa is ami az ölébe hull és belesimul a ruharáncok hevenyészett rendjeibe. És hanyatt fekszik hogy te is lásd, hogy amit előbb láttál az hason más, mert minden dőlés árulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése